Piuk Dani

Kedves érdeklődők,

ezt most Dani és Samu anyukájaként írom. Kicsit egyszerűbb így beszámolnom a napjainkról.

Dani:

augusztus végén újra elkezdődött a verkli, járunk a Pető óvodába, egy nagyon klassz csoportba. A konduktorok helyesek, van pár új gyerek, jobbára kisebbek Daninál.

Danca sokat ügyesedett a nyáron, van egy pár dolog, ami szemet is szúr már: például vannak helyzetek, amikor nagyon ügyesen megül már, általában akkor, ha fáradt, s elfelejti, hogy nem fogja senki. Abban is ügy, hogy kapaszkodik, s ügyesebben rakosgatja a lábait, kevésbé akasztja össze. Mostanában gyakorolják a járókerettel járást, ami már egy jelentős lépés a fokosszékhez képest.

A múlt héten elkezdtünk járni a Bliss Alapítványhoz. Ők alternatív kommunikáció fejlesztéssel foglalkoznak, ami azt jelenti, hogy egy spediális jelrendszert tanítanak meg. Mondjuk Daninál még erőltetik, hogy szólaljon meg, hiszen azért egyszerűbb beszélni, mint jeltáblán kopogni, de majd meglátjuk. Most nagyon el vagyunk szánva, s egészen komolyan elhatároztuk, hogy ezt az évet erre szánjuk. Mármint a kommunikáció tanulásra.

Aztán persze van nekünk a Zsuzsi, aki a dévényesünk, s akihez még mindig járunk hetente. Mivel az oviban sok az aktív mozgatás, mostanában inkább a passzív nyújtógyakorlatok favorizáltak. Dani örül, ha megyünk, mégha fájdalmas is a kontraktúrák nyújtása.

S végre sikerült találnunk egy klassz uszodát, ahol nem hideg a víz, s még hozzáértő HRG terapeuták is vannak. Kevesen vagyunk a csoportba, s Danca imádja a fürdést.

Amit nagyon jó látni, hogy kezd kialakulni a feladat-tudata, azaz ha nem is tökéletesen, de törekszik végrehajtani a feladatokat. Ez azért is nagyon jó hír, mert sok mindent kell majd neki tudatosan megtanulnia és tudatosan kivitelezni, ami másnak rutinszerű, s gondolkodás nélkül is megy.

Egyébként Danca nagy fiú, már több, mint 104-es méretű holmikat hord. S izmosodik, husisodik, amitől persze még mindig sovánka, de gyakran érzem, hogy már nehéz cipelni, főleg a rengeteg téli ruhával.

Samu:

Ő is elkezdte a bölcsödét szeptemberben, már rutinos nagyfiúként ment. Az a rend, hogy Apával mennek reggel, Nagyapus pedig elhozza alvás után, 3 körül. Utána együtt vannak pár órát, s megyek érte a Danival.

A 2 éves szülinapjára kitaláltuk, hogy próbáljuk ki az angolt. Úgy is nagyon ügyesen beszél, sokat mondókázik és énekel magyarul, miért ne próbálhatnánk meg ugyanezt más nyelven is. Bevallom még gyerektelenül azt gondoltam, hogy a Helen Doron tipikusan az a szülőlehúzós dolog, amire felesleges pénzt kiadni, de be kell lássam, a dolog nem ennyire egyszerű.

Az az elv, hogy heti egyszer van háromnegyed óra "játszóház", ahova Apával mennek (Apa-program), s különben minden nap bölcsibe menet meghallgatják a cd-t, amin rajta vannak a játszóházi nóták. Meglepő, hogy milyen gyorsan megtanulta, s már magától is énekelgeti, mondjuk a kádban ülve, vagy ha valami hasonló, kapcsolódó történik. Azt gondoltuk, hogy biztosan látni fogjuk, ha már nem szeret járni, de mivel szinte minden nap megemlíti, hogy szeretne menni, ez még nem most jött el.

El szoktam dicsekedni, hogy a második alkalommal azzal jött haza, hogy: "Sziaaa Anyaaa, bye-bye! :)" meg olyan alapszavakat is adekvátan használ, mint autó, busz, teherautó, kutya, egér...

Csomó mindent tud már, olyan, mint egy szivacs. Ami egyszer bement, az már biztos benn is van. Már fentebb írtam, hogy dumál, mondókázik, énekel. Csomó mindenben már partner.

Ja, s augusztus óta nem kell pelus, éjszakára sem!! S azóta összesen 2x volt baleset, amiből egyszer a játszótéren annyira belefeledkezett a játékba, hogy még szólt ugyan, de azzal a lendülettel baleset is lett... :)

Remélem sikerül majd fotókat is csatolnom (mert bekrepált a fényképezőnk, s mivel nem találtuk meg a blokkját, sajnos most apparátus nélkül maradtunk), van a szülinapról, ahol Samunak szép csiga-biga tortája volt, amit azóta is gyakran emleget, mert nagy csiga-biga párti.

Na meg a vonat, ami most nagy kedvenc, mindent összeépít, remekül rak síneket, s még a szendvics-katonákból is vonatot kell raknunk, hogy megegye... :D

Szóval jól vagyunk, kicsit zizik a napjaink, de köszönjük minden rendben!

üdv, Piuk Dani és Samu anyája