Kedves nénik és bácsik,
újra jelentkezem, fotókkal. Íme:
Samu a pelenkázón.
Már ügyesen biciglizik a lábával.
Ilyen okos arcot is tud vágni... :D
Na ez a kép már többet elárul rólam is. Nagy vagyok, s nagyon szeretem az öcsimet, gyakran meg is kell puszilni, amikor például sír. Néha jobb, néha rosszabb, de egy próbát mindig megér! :)
Ezek mi ketten vagyunk Samuval, amint az látszik is.
Na s akkor a részletek:
a fejlesztések mennek a maguk útján, ezt most nem részletezem. Hálistennek téli szünet van, s most csak dévény-gyógytorna van, meg karácsony után egyszer petőzünk egyet. Különben meg megyünk a Nagyanyusékhoz, meg a Mamáékhoz, meg jönnek Anya barátai, meg Anya unokatestvérének eljegyzése is lesz, szóval eléggé be vagyunk táblázva arra a néhány napra, ami még hátravan az évből.
Már lassan egy hónapja nem szedek semmi gyógyszert, ami egyrészt jó, mert nem kell semmi kemikáliát nyomatni, másrészről meg eléggé megnehezíti a dolgomat, mert így nehezebb elaludni, mert minden annyira érdekes, s zajos, s figyelemfelkeltő. Mostanában mindent kommentálnom kell, persze még nem értik a felnőttek, hogy mit akarok, de - gondolom -, ha kitartóan próbálkozom, csak lesz valami... :D
Fent már írtam pár dolgot Samuról is, például, hogy bicajozik a lábával, meg gagyog, huncutúl tud mosolyogni, s nagyon rendes baba, mert 8-10 órát is alszik éjszakánként. (cserébe persze nem hagyjuk napközben túl sokat aludni, mert visszük magunkkal minden fejlesztésre)
Ha addig nem találkoznék Veled, kedves olvasó, akkor Boldog Karácsonyt, meg BUÉK is!
PiukDani
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.