Sziasztok,
most látom csak, hogy jó régen nem írtunk. S nem azért ám, mert nem jutott volna az eszünkbe, de olyan sok minden történik nálunk, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket.
Szóval mióta utoljára írtam, voltunk 3 hétig a Petőben. Úgy hívják, hogy Mamás csoport, ami azért vicces, mert az első héten Apával voltam. Jó fárasztó dolog ám. Reggel korán meg kell érkezni, ami nekünk külön szép kis teljesítmény, aztán sok-sok foglalkozás volt, alig volt megállás. Majd délután csendespihenőzni kellett volna, de nekem nem volt hozzá kedvem, ezért nem vártuk meg, amíg a többiek alszanak, hanem hazajöttünk. MÁrcsak azért is, mert Nagyapuska vigyázott Samura, aki akkor még rendszeresen szopizott. Erről klasszul le is állt a 3. hét végére.
AZtán pár hete voltunk Apával 3 napot a Bethesdában is. Még mindig az van, hogy nem szedünk gyógyszert már irtó régen, de mivel néha felháborodásomban olyan nagyon sírok, hogy nem veszek levegőt, arra gyanakodott a neurológus nénink, hogy esetleg epilepsziás eredetű, de valószínűleg nem az. S maradhat minden így. Vacak ám ez a sokórás EEG vizsgálat, mert rászereltek egy rakás elektródát a fejemre, ami már önmagűban horror, de hogy ezek után egy ágyban kellett töltenem majdnem 3 napot... hát az tényleg gáz. Már minden mesét megnéztünk Apával, labdáztunk, s csak nem akart eltelni az idő. Szerencsére nem tartottak benn péntekig, ahogy ígérték, hanem már szerdán elengedtek minket.
Meg még az is van, hogy bölcsi-szünet van, ettől a héttől nincs bölcsi, ami azért jó, mert itthon vagyunk egész nap, s kevésbé rohangálunk, mint a mérgezett egerek... :)
Persze ettől még járunk dévényezni, meg logopédiára, ami nagyon bejön, meg lovagolni is, bár most pár hete nem voltunk, mert táboroztattak. Szóval a szokásos, csak nyári-könnytett verzióban.
Na most akkor beszámolok Samuról is: betöltötte a 10. hónapot is. Már ügyesen kapaszkodva közlekedik, mindenre felmászik, s ha megteheti, akkor nem négykézlábazik már. Persze az még mindig a legbiztonságosabb neki, szóval visszatér hozzá.
MOndja, hogy pa-pa, meg pá-pá, meg ajajajaj, meg ba-ba, meg most fejlesztett egy köhögés szerű hörgést, jót nevet magán, ja: integet is, ha mondjuk vagy mutatjuk neki.
Samu egyre nagyobb egyéniség, ami azt jelenti szépen, hogy nagy franc :D, huncut, lehet vele együtt játszani, bár nem mindig hagyja, hogy lebirkózzam.
Most nem rakok fotókat, mert már nagyon késő van, de leszedjük a masinából, s teszünk egészen újakat!
üdv, PiukDani
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.