Piuk Dani

Kedves nénik és bácsik,

 

elnézést, de a múlt hónapban jól lemaradtak a fotók. Nem ígérhetek semmit, de most majd megpróbáljuk pótolni őket.

A helyzetjelentés: jól vagyunk, melegünk van, amiben semmi meglepő nincsen. Nem voltunk mérickedni, de a fotókon úgyis látjátok, hogy mekkorát nőttem.

A házikónk alakul, épp ezen a héten dolgoznak a kőművesek, s ma voltunk is ellenőrizni, hogy minden rendben halad-e. Jelentem, igen. Leszámítva, hogy a nagy jövés-menésben Apa nyakában ültem, s sikerült rondán lefejelnem a felső ajtókeretet. Kicsit sírtam, de aztán miután mindenkitől behajtottam a kijáró puszilást, abba is hagytam.

Tegnap voltunk neurológusnéninél, s nagyon meg lettünk dícsérve, Anya büszke is volt rám nagyon. Megmutattam az összes tudományomat, s learattam a babérokat. Még a vacak ízű gyógyszeremet is csökkentette, szóval most ő is a barátommá lépett elő.

Aztán délután itt volt Anya keresztfia, meg az ő anyukája, s remekül eljátszottunk, egész későig! Szuppppper volt.

Jövőhéten meg a nagyanyuséknál fogunk lakni Anyával, mert Apa Hollandiában lesz, ami nagyon messze van, s egy egész hétig nem fogom látni őt. Ez elég szomorú, mert még nem látom, hogy hogy fogjuk a vacsorát megoldani nélküle.

A múltkor már írtam, hogy jön a nyári szünet, hát mostmár itt is van, nincs Pető, nincs uszoda, nincs HRG torna, s gyakorlatilag csak láblógatás lenne, ha a szüleim nem ragaszkodnának a Dévény-tornához. Mostanában tiltakozom is eléggé, már ha meglátom a Valit üvöltök, hátha rájön, hogy nem szeretem az attrocitásokat, amik együtt járnak vele. Egyebként helyes csajszi, meg minden, de nem fogom, hogy mire jó neki, hogy tekerget engem... :D

Ho-ho, egy dolgot majdnem el is feledtem, hogy miután csomó szabad időnk van, hetente kétszer zenebölcsibe megyünk, amit nagyon szeretek. Laci bácsinak hívják a gitáros embert, s olyan vidám dalokat tud, Anya is szokott énekelni nekem, de Laci bácsi azért sokkal jobb. Van neki mindenféle hangszere, amit ki is lehet próbálni. Nekem a katicás rumbatök a kedvencem.

Ezek mennek, remélem nálatok is minden rendben, a fotókat mindjárt csatolom!

üdv, Dani

Kedves nénik és bácsik,

kicsit megkésve, de azért írok.
Jól vagyunk, minden rendben. Lassan itt az év vége, mármint a tanév vége.
Tegnap voltunk utolsó Pető-foglalkozáson, jövőhéten lesz az utolsó uszoda.
A Dévény sajnos nem tanéves cucc, szóval az marad. Persze a szüleim nagyon szeretnének még a nyár folyamán pancsolni vinni engem, de ez érthető is a nagy melegre való tekintettel.

A súlyom egyre több, de nem mérickedünk, csak Anya nyögéseiből lehet levenni a dolgot. :) a magasságomat pedig szintén nem mérjük, de aki ritkábban lát mindig összecsapja a kezét, hogy már megint mekkorát nőttem.

Képzeljétek el a házikónknak van szép kertje, ahol van egy hatalmas meggyfa, s pár kisebb cseresznyefa, hát ezek mind elkezdtek beérni, s most nem győzünk kijárkálni, s leszedni a termést. Anya és Apa állandó befőzésben vannak, ami remek, mert lesz télire is a fimon gyümölcsből. Plusz állandóan gyümölcslevest eszünk, amit én nagyon szeretek.

Anya még eljár dolgozni, ilyenkor jön Judit, s játszunk. Vele kicsit szórakoztatóbb, mert Anya már nem bírja annyira a jövés-menést. Bezzeg a Judit, vele még a homokozót is körbe-körbe lehet szaladni! :D
Na meg aztán a nagy melegben átjárunk a Nagyanyusékhoz, mert náluk hűvösebb van, meg van TV is, ami nekem nagyon tetszik. Nem is értem a szüleim miért nem szereznek már be egyet, s akkor mesét nézhetnék egész nap! - na jó ezt biztos nem engednék meg...

Képzeljétek, lehet hogy benne leszünk az ELLE nevű újságban. Írnak egy hosszabb cikket a Gyerekklinikán működő PIC osztályról (koraszülött intenzív osztály), ahol én is voltam 10 napig. Mondtuk, hogy én nem voltam koraszülött, de azért regaszkodtak hozzá, hogy írjuk meg milyen volt az a pár hosszú nap. Megírtuk, nemsoká lesz a fotózkodás is, meg ilyesmik. Ha megjelenünk benne, mindenképp szólunk!

a fotókat majd máskor, most üdv,
PiukDani

Kedves nénik és bácsik,

ugyan az elsejei bejelentkezésről már lemaradtam, azért még szeretném megosztani Veletek, hogy mik történnek velünk manapság.

Most statusztikákkal nem kényeztetlek Titeket, mert nem voltunk sehol, ahol mérickedést lehetett volna ejteni. Annyit bizton állíthatok, hogy már Apa lába alatt sem tudnék elszaladni, pedig ő nagyon hosszú lábú. A súlyom pedig nő, mert Anya egyre többet enged a saját lábamon közlekedni, vállalva, hogy ez kicsit lelassítja az ügymenetet.

Mostanában kicsit renitensek vagyunk, mert a Petőt néha elsumákoljuk. Ez egyrészt miattam van, mert olyan álmos vagyok már mire el kellene indulnunk, hogy Anyának nincs szíve nem az ágyikómba tenni, másrészt a Petőben Anyát nagyon kipurcantják a gyakorlatok, mert sokat kell négykézláb meg mindenféle fura pózokban lennie.
A Dévény persze megy ezerrel, amíg még Budapesten lakunk sima ügy, aztán majd meglátjuk, hogy a Dunakeszin lakó kedves dévényes néni elvállal-e engem.
Ja, meg persze az uszoda... annyi változott, hogy mostanában megpróbál Apa hamarabb eljönni csütörtökönként, s akkor vele tudok úszni. Ha nem, akkor marad Anya, aki már nem olyan vicces, mint Apa... :D

Ma itt voltak a Piuk Mamáék, klassz volt. Ritkán látjuk őket, mert messze laknak tőlünk. Hoztak nekem csikóhalat, ami tud a kádban úszni!
Megmutattuk nekik az új házikónkat, tudjátok, amiben lesz saját szobám. Sok mindent fel kell még újítani, meg átalakítani, de pár hónap, s már a szép új házunkban fogunk lakni!

Nem emlékszem, hogy az utolsó bejegyzésemben említettem-e, de már egész ügyesen tudok törökülésben ülni, meg támaszkodva is. Illetve a sétálgatás is egyre könnyebb, s már a cipő sem akadályoz meg, mint eddig. Gyakran próbálgatom is, például a babakocsitól a hintáig, meg a hintától a rugósautóig, meg onnan vissza... nehéz munka, de nagyon bejön!

Ja a kistesóm most 20 hetes az Anyu pocakjában, s jól van, ficánkol meg minden, amit ilyenkor egy kismanó tudhat.

üdv, PiukDani

a szokásos ígéretet teszem: pár napon belül csatolok ide fotókat, mert most nincs már kedvem ezzel foglalkozni!

Most nem esünk túlzásba, s csak fotókat kaptok, ahogy az ígértük néhány napja (na jó hete)...

lebirkóztam Apát!

Itt akárki láthatja, hogy huncutul nézek. :D

Apával gyakoroljuk az álldigálást. Még van egy kis segédeszközhasználat, meg ugye kapaszkodok is, de azért már ügyes vagyok, ugye?

Stíröljük a csajokat az uszodában...

kommandós kiképzést is kapunk! Ezen a képen rajtam kívül még Encit is megtaláljátok, akivel már régóta bandázunk, s most ők is elkezdtek uszodába járni, ráadásul ugyanabba a csoportba, mint mi!

itt olvasok a kanapén, szeretem ezt a simogatós mesekönyvemet!

ez ugyanabból a sorozatból van, csak Anya nem tudott választani...

Üdv, PiukDani

Kedves nénik és bácsik,

ma vagyok 26 hónapos, amit már nem is tartunk nyilván igazán, csak hát muszáj volt valami címet is jegyezni.

szóval vasárnap mérickélődtünk, s 12 kilós vagyok, ami egyrészt remek, másrészt Anya sokat nyavajog a hátfájása miatt. Ráadásul ahogy a dolgok mennek egyre kevesebbet szabad majd emelnie és emelgetnie engem, mert kistesóm lesz, s vigyázni kell rá.

Nálunk zajlik az élet, ma megyünk aláírni a hitelszerződést, s nemsoká be is költözhetünk a házikónkba, ahol lesz kert, s Apa ígért saját homokozót és hintát is, esetleg még a csúszda is szóba jöhet, ha jól hallgatóztam! :D

aztán ugye itt van ez a testvér dolog, amit még nem teljesen értek, de tartok tőle, hogy idővel ki fog derülni a turpisság. Anya egyre többet nézegeti a kisbabákat, meg mutogatja nekem is, hogy nem is olyan félelmetes, meg hangos... hááát, vitatkoznék vele.

na meg a legfontosabb, amit mindig el kell mondani, hogy milyen ügyességek vannak:
hetente kétszer járunk a Petőbe, aminek meg is van a látszatja, mert egyre ügyesebben üldögélek. A földön nehezebb, de kisszéken, kapaszkodva egész klasszul megy. S a járkálás, ha tehetném egész nap próbálkoznék, de mivel kell valaki, akibe kapaszkodhatok, meg kell várjam amíg Apa vagy Anya jön támasznak. Sebaj, bele fogok jönni, s akkor istenuccse, meg sem állok többet!

ebben a hónapban nem csináltunk túl sok fotót, mert a fényképezőnk Kubában volt, sajnos nélkülünk, de azért párat iderakok, hogy lássatok!

Kedves nénik és bácsik,

úgy tűnik, ahogy öregszem egyre nehezebben megy a pontos megjelenés itt a kis blogunkon, de remélem azért nem haragszotok.

Igazából ebben a hónapban nem történt nagy újdonság, ügyesedek-okosodok, sajnos még szaladni nem tudok, pedig már nagyon szeretnék.

Kicsit voltam köhögős, felváltva az Anyával, de már mindketten jól vagyunk.
Járunk dévényezni, petőzni, uszodába, elég jól megy, bár a doktornéni azt javasolta, hogy néha iktassunk be pihenőnapokat, amit én nagyon értékelek.

A Pető elég érdekes, sokat ügyesedtem tőle, igazából ők nem tekergetnek, hanem begyakoroltatnak mindent, ami szükséges a napi rutinhoz. Egész ügyesen tudok már üldögélni Apa pocakján, meg álldogálni, ha tudok valamiben kapaszkodni.

Most idecsatolok pár fotót, hogy lássátok még mindig jóképű vagyok! :D


Az új farmeromat kell itt nézni, meg Anya szép virágját.


hinta a Városligetben





Most mennem kell, viszlát,
PiukDani

Kedves nénik és bácsik,

most inkább képeket teszek, s kevesebb duma lesz, mivel nem nagyon van új történés velünk az utolsó bejelentkezés óta.

Ez a hajvágás előtti utolsó fotó rólam. Aztán Anyu levágta nullásgéppel, s nagy hős voltam, mert nem is sírtam egyáltalán.

Ez az itthoni szülinapom, Apával, Nagyapussal és Gergővel, klassz, mert nekik is akkor van a szülinapjuk, amikor az enyém, s így  tarthatjuk együtt, s ezért kell is a 3 torta!

Itt a Mamáéknál vagyunk, szintén szülinapozni. Tatabányán a Mamának és az Apunak ünnepeljük a szülinapját ilyenkor, az enyémen kívül.

Ami mindenkinek nagyon fontos: a fogmosás. Ugyanis, ha valakinek már annyi foga van, mint nekem, annak egyszerúen muszáj karbantartani. Itt Apa segít nekem, de már tudom magamtól is!

Utoljára egy fotót láthattok, ahol a Dédipapám ölében üldögélek. Nagyon bírom, tök jó történeteket mesél mindenfélékről!

most elég lesz ennyi, viszontlátásra!
PiukDani

Kedves nénik és bácsik!

ezúton szeretném megköszönni a születésnapos jókívánságokat! Nagyon jól esett, hogy gondoltatok rám.

Most valami összefoglalót kellene írnom, de úgyis azoknak szeretnék kedvezni, akik gyakran látogatnak el ide, ezért nem teszem.
Elmesélem, hogy mostanában mi van velünk, aztán aki lemaradt, olvasson vissza.

Tehát vegyük a statisztikai adatokat:
kb 92-94 cm vagyok, lassan a 92-es ruhákat is kinövöm.
a súlyomat nem mérjük, Anya szerint sózsák vagyok, de szerintem nem lehetek több 11 kg-nál.
Miután még mindig nem szeretek enni, ezért nem is fog ez rohamosan változni. Az a helyzet ezzel az evésdologgal, hogy borzasztóan unom már ezeket a papikat, meg pempőket, amivel Anya tukmál, de ő azt mondja, hogy amíg nem rágok rendesen, nem kaphatok rántott husit. Pedig karácsonykor már nagyon küzdöttem érte, klassz lett volna lehajigálni, de nem engedték a gaz szülők, s jól bedacoltam, s bőgtem. Anya kicsit örült is neki, mert szerinte kezdődik a dackorszakom... ha tudnám mi az, kicsit profibban is bírnám nyomni!

A tornák és fejlesztések a következőképp mennek:
2xDévény-tornázunk
2xPető
1xHRG uszoda
3-4x itthoni torna
Ebből sajnos az itthoni torna szorul, s ha már nagyon fáradt vagyok, ezt csökkentjük. Apáék nagyon szeretnék, ha nem hagynánk abba, de nekem is csak 24 óra egy nap, s muszáj néha aludni és játszani is, nemde?
Akik gyakran olvasnak, tudják, hogy a Pető most jött be a képbe, eddig nem volt. Hát elég vegyes érzéseink vannak a dologgal. Úgy kezdődött, hogy az uszodában megismertünk egy kislányt, aki  hasonlít rám kicsit, s aki jár a Petőbe. Ők mesélték, hogy nem is rossz, s végülis egyszercsak óvodás leszek, szóval kell is, hogy gyerekek közt legyek. Aztán a neurológus doktornéni azt mondta, hogy nem nagyon jó a Pető, mert szerinte csak a normatíva miatt vesznek fel mindenkit. Na ezek után elmentünk, s a bemutatkozó találkozáson a konduktornéni végig köhögött, amitől én persze frászt kaptam, s szinte végig bőgtem! Nehogy már azt higgye, hogy csak ő tud ijesztgetni... Aztán Anyával elmentünk, s másodszorra már a nagyobb csoportba raktak. Azóta oda járunk, s bevallom borzasztóan elfáradok a végére, ráadásul pont akkor van, amikor a déli szunyokálásomat szoktam intézni, így a végére tényleg kipurcanok. Viszont sokat gyakoroljuk a felállást, leülés, még a bilire ülést is!  Szóval, ha belejövünk, akkor még jó is lehet. Mondjuk idáig nem nagyon haverkodtam össze senkivel, mert nagyon kell koncentrálnom, hogy jól csináljam a gyakorlatokat.

Képzeljétek a múlt héten voltunk 4 napra Pécsett, egy nagyon szép szállodában laktunk, s voltunk a TV toronyban Anyával kettesben, mert Apa lent várt meg minket, meg az Állatkertben is, s láttam oroszlánokat és tigrist igaziból.
Mondjuk az én ágyam nem jött be annyira, s az első éjszaka ennek hangot is adtam, nem hagytam Anyát aludni, de aztán második és harmadik éjszaka szuper volt, mert elfoglaltam Apa oldalát, s Anyával aludtunk! Szuper volt. Szegény Apu meg kiszorult a kanapéra. Viszont akkorákat fürödtünk, minden este Apával... muszáj itthonra is beszerezni egy nagy kádat, amiben mindenki elfér. Majd mondom nekik, hátha valamit sikerül.

Rakok pár képet ide, hogy lássátok milyen nagy is vagyok már, s ha holnap és holnapután túl leszünk a születésnapozáson, akkor még teszek arról is!

üdv, PiukDani


Apával a Siklósi várban


Látszik, hogy Anya szerkeszti a dolgaimat, mert állandóan csak mi, Piuk fiúk látszunk a fotókon! :D
Itt egyébként krémest eszünk Apával a kakasdi cukrászdában, hazafelejövet Pécsről.

Kedves nénik és bácsik!

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Persze ennél azért írok kicsit többet is, nehogy szó érje a házelejét.

Szóval jól vagyunk, mindenki egészséges, hála a hoemopátiának nem vagyunk kórságosak, hiába dőlnek ki sorban az ismerős gyerekek, nekünk kutyabajunk.

Rájöttem, hogy még nem meséltem Nektek arról, hogy mit csinálok, amikor anyukám dolgozik. Hát egy Judit nevű lánnyal vagyok együtt, akit nagyon bírok.

Szóval ez ő, az ölében meg persze én vagyok. Ez meg a kezemben a Gergő ajándéka... remélem holnapig nem nézi meg a blogomat, mert akkor jól lebuktatom a szüleimet. (ja, Gergő a nagybátyám)
Visszatérve Juditra, egy csomót szoktunk játszani, nagyon vicceseket talál ki nekem. Hetente kétszer jön, s olyankor Anyu elmegy, s mi kettesben vagyunk pár órát. Anyu persze siet haza, de az is előfordul, hogy Apa megelőzi őt.

Mivel mindig a fotók miatt piszkáltok, rakok ide pár fényképet az elmúlt néhány napból.

itt Apával a Maszkabál című rajzfilmet nézzük. Nagyon vicces, a Gryllus bácsi énekel, s a rajzfigurák meg mesélnek. Egyébként is nagyon szeretek számítógépezni, bár Anyáék szigorúak, s nem engedik túl gyakran. Meg persze a billetnyűzet-kezelésem még hagy némi kivetnivalót maga után... :)


Ez ma volt, a háttérben látszik a szép karácsonyfánk, az előtérben pedig Apával játszunk, ő erősödik, én meg rötyögök. :) A karácsonyfa jó móka, a tavalyira már nem is emlékeztem, de ez az idei ... hmmm, remekül meg lehet rángatni, szépek rajta a díszek... szóval igazán remek.


Ezt a vicceset hagytam utoljára, itt "dugó-fürdőt" veszek éppen. Ezt imádom, játszani is szeretek a dugókkal, de így... hát az maga a Kánaán. :D:D

Sziasztok, Boldog karácsonyt mindenkinek, s BUÉK is!
Piuk Dani

Sziasztok,

úgy tűnik, mióta áttértünk erre a blogírás dologra, már nem megy olyan pontosan elsején, mint a levélnél. Elnézést érte.

Az a helyzet, hogy kicsit zizik a napok, mert Anya dolgozik kétszer egy héten, meg iskolába is jár, s mostanában sokkal kevesebbet van velem, így a híradás magunkról sokkal zötyögősebb.

Tehát, hogy a lényegről is beszéljünk, azaz rólam :D
Egyre nagyobb fiú vagyok, már nem is nagyon mondják, hogy kisbaba, hanem hogy kisfiú vagyok, ezt persze ki is kérem magamnak, szóval kéretik a továbbiakban ehhez tartani magatokat.
Az elmúlt időben több orvos is látott, de csak a lényeget mondom.
Voltunk MR vizsgálaton, s vacak volt, mármint nem is a viszgálat, mert akkor ugye aludtam, hanem előtte, meg utána... Előtte nem szabadott enni, inni, aludni már reggel 6-tól, ehhez késpest csak 1-kor hívtak minket be. Nagyon nyűgös voltam, bár a szüleim is, szóval fifty-fifty. Utána meg nem hagytak aludni, mindenképp fel akart kelteni az altatósdoktornéni (nem is értem, miért nem ébresztős doktornéni a neve), s mivel akkor már iszonyú álmos voltam kicsit kérettem magam.
De Anya beadta a homeo-bogyónkat, s utána menten jobban lettem. ennyit a dologról.

A gasztroenteizét már írtam, ha jól emlékszem, azóta megérett a dolog, s nem megyünk többet, tök felesleges. Ugyan még mindig nem nagyon szeretek enni, de elfogyni nem fogok, szóval nem erőltetjük a témát.

Nagyon ügyesen kúszok már, s sokat gyakoroljuk a mászást és sétálást is. Remélem hamarost megtanulom, mert már nagyon szeretnék lepakolni a polcról, asztalról, stb stb

Már nagyon várjuk a karácsonyt, remélem sok ajándékot kapok, meg persze a Mikulástól is. Végülis jó kisfiú voltam, nem hiszem, hogy lehet akadálya a dolognak.

Az is klassz, hogy karácsonykor Apa is itthon lesz velünk végig, nem is fogunk tornázni járni, meg uszodába se, szóval igazi pihenés lesz! Jippppiiii

Boldog Mikulást Mindenkinek!

üdv, Dani

fotók - no comment:

sziasztok,
jó szokásomon kívül írok, ugyanis, Anya ma megszámítolta a fogaimat, s 14 volt! jippppi :D

Persze, ha már nekiveselkedtem, írok kicsit ide.
szóval jól vagyunk, szerencsére minket elkerült a takony-kórság. Az összes ismerős gyerek megbetegedett, de én nem, mert stramm kölyök vagyok.

Múlt héten voltunk gasztroenterológián (ezt Anyukám írta le, mert nekem nehezek még ezek a szavak), nem volt nagy cucc, viszont arra jó volt, hogy megmértek rendesen, nemcsak olyan tessék-lássék módon, ahogy a szüleim intézik ezt. 90 cm, s 10 kg. Elvileg ez kicsit kevés, de a doktornéni megnyugatatta a kedélyeket, hogy mivel van a combikámon husi, nem kell aggódni. :) Arról meg nem is beszélve, hogy így egyszerűbb tornázni, meg emelgetni is engem.

kerítek ide egy fotót is, s akkor láthatjátok is, milyen nagyfiú vagyok.
üdv, Dani

Sziasztok,

ma vagyok 21 hónapos, azaz egy és háromnegyed éves.
Minden rendben van, már van 14 fogam, de jönnek a hátsók is, amik fájnak gyakran.
Mostmár igazán kijelenthetem, hogy tudok kúszni, s gyakorlom is sokat.

Most inkább csatolok egy jópár fotót, s kicsit írok alájuk, hogy lássátok milyen nagy vagyok.

Ez még Franciaországban volt, innen láttuk nagyon jól a Besancon nevű városkát, ahol laktunk.

Ezt Chesky Krumlovban volt, sört ittunk és knédlit ettünk Apával.

Ez is ugyanott van, jó móka volt, s knédlit tényleg ettem, meg párolt káposztát is. Sört sajnos nem adtak... :D

Ezt nem magyarázom tovább.

Ez idehaza van már, torna közben. Az "Így ketyeg az órát" kell mondani, s nagyon kell neki örülni.

Még a nyálam is kicsordult a nagy röhögésben.

Gyakran játszom ezzel a gyöngyös játékkal, de persze a diók és dugók és gesztenyék után... látszik is a földön, hogy azokat már elintéztem.
No comment.

Itt szilvalekvárt eszek. Nyami, nagyon finom volt.

Megpróbálok gyakrabban írni, s nem kihagyni ennyit. Jó?

üdv, Dani

Kedves nénik és bácsik!

 

miután már többen reklamáltatok, s mivel meg is ígértem többször, most írok magunkról.

 

Először is kezdjük a statisztikai adatokkal:

magasságom: kb 90 cm (tehát a ruhákból a 86-ost és a 92-est preferálom)

súlyom: passz, sajnos a doktornéni mérleg e pont el volt romolva, amikor mérickedni akartunk, ezért csak a saccolásra hagyatkozhatunk, ami kb 11-12 kilora teszi súlyomat.

fogaim száma: 11, de további 2 darab már startvonalon van.

hajam: szőke és sok, Anya most elhatározta, hogy a születésnapomig (febr. 1.) nem vágja le, mert meg akarja nézni, hogy olyan szexis-hullámos-e, mint Apának? :D

szemem: szép kékes(-zöldes)

ügyességek: tudok kúszni, meg ha fogják a kezemet, akkor sétálni is.

tornák-fejlesztések:

A szeptember azzal telik, hogy megpróbáljuk a napirendünket összeegyeztetni. Mert ugyebár járunk tornázni, heti kétszer. Két különböző helyre, az egyik lány balerina volt régen, valamelyik régebbi levelmben már írtam róla... nagyon szeretem, de csak amikor nem akar terpesztnyújtani... abban igazán brutális. A másik lány, már asszony, van egy kétévesforma kislánya is, aki nagyon helyes. Őt is szeretem, de nála is szoktam ám sírni.

Aztán járunk uszodába Anyával, na az igazán remek, nem is hideg a víz, s már a nagyobb csoportba járok, mert itt 3/4 órát úszunk, játszunk, pancsolunk. Szerencsére ez is közel van, csak a Pozsonyi útig kell elkocsikáznunk.

Aztán fogunk járni egyéni fejlesztésre is, amit a HRG-sek csinálnak (ez az a banda ahova usziba is járunk), de csak kéthetente.

S mindezek megkoronázásaként még otthon is tornázunk Apával, szinte minden este. Ez a kedvencem, ad1 mert Apával csináljuk, ad2 mert csomó vicces gyakorlat van, pl. fejjel lefele lógás, tekergetéssel, lóbálással... persze van ebben nehéz is, amihez kell Anya segítsége is, de azokat általában nem szeretem.

Fotókat majd Apával töltünk fel.

Most ennyi, a nyaralásról majd írok külön...

puszi, Dani

 

 

 

 külön írok a nyaralásról.

Franciaországban voltunk Anya barátnőjénél. Egy Besancon nevű városkában.

Mivel kocsival akartunk kint csámborogni, ezért muszáj voltunk azzal menni odáig is.

Viszont nem voltam hajlandó aludni a kocsiban, akármilyen fáradt is voltam. Hiába indultunk el éjszaka nem aludtam szinte semmit, ezért útközben meg kellett állnunk Regensburgban... vicces volt, amikor hajnali fél 5-kor szállást akartunk vadászni.

Aztán persze csak megérkeztünk, s akkor már minden rendben ment, Mariannék nagyon örültek nekünk... :)

 

Sokat kirándultunk, voltunk Svájcban is, egy hatalmas kilátónk, ahol ha nem lett volna hatalmas köd, akkor láthattuk volna a Mount Everestet, de nem láttuk... :D

Viszont láttunk több hatalmas forrást, s dübörgő vízeséseket, ami nagyon tetszett nekem.

Hazafele pedig már okosabb csinálták a szüleim, mert megálltunk aludni klassz helyeken, például a Bodeni tónál, és egy Chesky Krumlov nevű helyen, ahova menjetek el, ha még nem voltatok.

 

Végülis persze itthon a legjobb, hoztunk büdös sajtokat, amitől Apa odavan, Anya meg nem hajlandó kinyitni a hűtőajtót se, meg csomó gyerekkaját Franciaországból, amiket itthon nem lehet kapni, meg vettünk egy lámpát egy vásárban, ami most a kiságyam mellett van, meg Apának egy vetyítőgépet, ami azt hiszem 8mm-es, de tud hangot is... szóval beszerző körútnak sem volt utolsó!

 

Fotókat majd ide is másolok, ha sikerül Apával!

 

üdv, Dani

Jol vagyunk, nemsoka irunk egy szep reszleteset is.
Voltunk Franciaorszagban, meg Nemetorszagban, meg Ausztriaban, meg Csehorszagban... szoval megjartunk a vilagot.

Teszunk majd fotokat is ide, meg igazi beszamolot. Addig is annyit, hogy ugyesedek-okosodok. Mar tudok kuszni, meg a jobb kezemmel s sokkal ugyesebb vagyok, mint voltam.

udv, PiukDani

Kedves nenik es bacsik,

Apa javaslatara atterunk egy blogoldalra, s itten szamolunk be a mindennapjainkrol. Remelem megtalaljatok, es gyakran olvasgatjatok.

udv, Dani