Kedves nénik és bácsik,
még mindig nekem kell beszámolnom a kis öcsém napjairól is, mert még nem tud bejegyzést szerkeszteni ide. :)
Szóval jól vagyunk, belaktuk a házikónkat, s még ugyan van egy pár dolog, ami hibádzik, de már egészen otthonos lett.
A saját dolgaimmal kezdek: járunk Apával újra uszodába! ez a legjobb. Sajnos Vácra kell járni, ami még odafele nem is rossz, de visszafele már elég nyűgös szoktam lenni. Elég érdekes hely, nem olyan, mint a többi uszoda volt, ahol eddig jártunk. Ez ugyanis egy kívülről családi háznak tűnő épület, aminek a földszintje a medence, az emeleten vannak az öltözők és egy nagy üvegpadló, amin le lehet látni a vízre.
Továbbra is járunk dévényezni, meg konduktorhoz, meg korai fejelsztőbe is (az nagyon klassz!). Voltunk egy doktorbácsinál, akinél a lovasterápiázás előtt kell vizitálni. Sajnos azt mondta, hogy bár nagyon remek lenne nekem, s különösen az egyensúlyközpontomnak a lovaglás, még nincs olyan kicsi ló, ami nekem méretes lenne, ezért majd nyáron próbáljuk újra, mert addigra remélhetőleg növök annyit.
Samut visszük mindenhova, amitől ő néha nyűgösködik, s sír is, de aztán hamar elalszik. Idáig csak egyszer voltunk vele mérickedni, akkor 4,5 kg volt, de igaz, hogy ennek már 4 hete. Mostanra már biztos több, mint 5kg.
Ügyesen biciglizik a lábával, meg már tud mosolyogni is, s vicces hangokat hallat, ha jó kedve van.
Most pedig jöhetnek a fotók:
S egy utolsó rólam:
üdv, PiukDani
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.