Piuk Dani

Kedves nénik és bácsik!

 

Megkésve bár, de törve nem... vagy valami ilyesmi. Szóval minden rendben van velünk, csak mióta elkezdtük a munkás napjainkat (Dani szept közepétől, Samu okt közepétől) borzasztóan jövünk-megyünk.

De sorban: Pető ovis lettem szeptember közepétől. Reggel fél 8kor indulunk otthonról, s ha Anyával megyek, akkor kb 3/4 óra alatt megérkezünk a Pető Intézetbe, ami a Kútvölgyi úton van. Nagyon sokat dolgozunk nap közben, gyakoroljuk a napi tevékenységeket, bilizés, evés, pohárból ivás stb. Anya délután 4re jöhet értem leghamarabb, s ő szerencsére jön is mindig, s vár rám türelmetlenül. :) Ugyancsak 3/4 óra múlva érünk haza.

Samu október közepétől lett bölcsis. Hát a helyzet az, hogy Anya sokáig ellenállt, azt gondolta, hogy Samunak klassz velünk utazgatni kétszer is, de Samu másként gondolta. :)

Aztán Nagyanyus hathatós segítségével találtunk egy igazán remek bölcsödét Újpesten, egészen közel a Nagyanyusékhoz, így délutánonként Nagyapuska viszi haza. Általában Apa felszedi a kisöcsit, s együtt jönnek haza.

Na most kicsit írok a karácsonyról is: klassz volt, több, mint 2 hetet együtt voltunk, Apa is itthon volt, Anya is, s sokat voltunk a Nagyanyuséknál, ahol jókat mókázunk mindig. Aztán volt nálunk nagy vendégsereg, mert a szerte a világban élő barátaink meglátogattak bennünket. S már nemcsak Anyáék barátait jelenti ez, hanem a gyerekek is jófejek voltak! Tök jó, hogy már 4en voltunk gyerekek! :) S Anyáék azt mondták, hogy lehet, hogy nyáron is találkozunk Franciaországban! Jippppiiiii, mondjuk én már voltam, de Samunak ez lesz az első nyaralása!

Szilveszterkor sajnos betegek voltunk mindannyian, de mi gyerekek különösen vacakul voltunk. Szerencsére mire megint mentünk az óvodába és bölcsödébe rendbe jöttünk teljesen.

Most ennyi, fotókat majd csatolok, ha sikerül találni jót.

üdv, PiukDani

Kedves nénik és bácsik,

 

bevallom, hogy van lelkiismeretfurdalásom amiatt, hogy olyan régen nem informáltalak Benneteket arról, hogy hogy megy a sorom. Most egy kicsit pótolom a lemaradást:

Jól vagyunk, mindannyian. Meg nagyon fáradtak is, Samut kivéve mindannyian.

Mint már mondtam elkezdtem az óvodások nehéz életét, a Pető Intézet 4/1-es óvodás csoportjába járok immár 3 hete. A tapasztalatok szerint jó, de teljesen kipurcantatnak. S nincs ám pelenka, meg csőrösitató, meg pürésített kaja. Szigorú, spártai elvek vannak. Mindenki bugyi+kisnadrág kombóban nyomja, így gyakran kell bilizni, na meg a balesetek miatt újra öltözni. Alig eszem, mert rájöttem, hogy a szüleim úgysem hagynak éhenhalni, s este mindig jól megetetnek, megitatnak.

Viszont vannak helyes csajok a csoportban, olyanok is, akiket régről ismerek, az egyikkel vagy 2 éve együtt jártunk usziba, a másikkal meg Mamás csoportban voltunk együtt még tavasszal.

A beszoktatás nem volt egyszerű, mert Anya Samut is hozta mindíg, így Samu is beszoktatós-ovis lett velem. Ha majd nagyok leszünk, együtt fogunk csajozni járni, mert mindketten elég jó hatékonysággal csavarjuk a nőket az ujjunk köré! :D

A héten mindkettőnket lemázsáltak, s megmértek, így a statisztika a következőképp alakul:

Samu 75 cm, 8,9 kg

Dani 101 cm, 12,5 kg

Látszik, hogy Samu még husi, bár egyre kevésébé, mert állandóan benne van a bugi a lábában, s szaladgál, mint a mérgezett egér. Én még mindig magas-vékony vagyok, s ezen a Petős koplalás sem segít. Persze, ha Apára ütünk, akkor ez nem is meglepő.

Sajnos most a lovaglás szünetel, de remélejük hamar tudjuk folytatni. A Dévény-torna is megy péntekenként, meg a Koraiba is járunk, szintén péntekenként. Anya szeretne még valamikor logopédiára is cipelni, de sajnos elég limitált a szabadidőnk. Viszont hallottuk, hogy van Dunakeszin valami helyes logopédus, őt még Anya elkapja egyszer.

Voltunk a hétvégén a Skanzenban, Apa kollégájával s az ő családjával. Vidám volt, mert szerencsére nagyon jó idő volt, s jó nagyot sétáltunk, meg játszótereztünk meg minden. Klassz hely az a Skanzen, van kisvasút is, ami nekem nagyon bejött!

 

Most ennyi, fotókat majd később, mostanában kevesebb készül belőle...

 

üdv, PiukDani

Kedves nénik és bácsik,

miután mostanság nagyon sok minden történt velünk, külön beszámolót fogok írni a dolgokról.

Minden rendben van, mindenki ügyesedik-okosodik.

Most viszont a fotók a ma esti kicsi szülinapozásról. Mivel ma hétköznap van, Anya nem sütött tortát, hanem Samu kapott egy süni-muffint, amit jól kipurcantottunk vacsora után! :)

Samu, amikor kisördög bújt bele.

Ez volt az "egyéves torta"

Jómagam az ominózus estén... pizsamában! :)

Ja, el is feledtem mondani, hogy Samu lefejelte a radiátor-csapot, attól bibis a homloka. De az is lehet, hogy a "harmadik szem" próbál előtérbe kerülni...

 

Mindenkinek jó éjt, majd még folytatom,

üdv,

PiukDani

 

Sziasztok,

 

most látom csak, hogy jó régen nem írtunk. S nem azért ám, mert nem jutott volna az eszünkbe, de olyan sok minden történik nálunk, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket.

Szóval mióta utoljára írtam, voltunk 3 hétig a Petőben. Úgy hívják, hogy Mamás csoport, ami azért vicces, mert az első héten Apával voltam. Jó fárasztó dolog ám. Reggel korán meg kell érkezni, ami nekünk külön szép kis teljesítmény, aztán sok-sok foglalkozás volt, alig volt megállás. Majd délután csendespihenőzni kellett volna, de nekem nem volt hozzá kedvem, ezért nem vártuk meg, amíg a többiek alszanak, hanem hazajöttünk. MÁrcsak azért is, mert Nagyapuska vigyázott Samura, aki akkor még rendszeresen szopizott. Erről klasszul le is állt a 3. hét végére.

AZtán pár hete voltunk Apával 3 napot a Bethesdában is. Még mindig az van, hogy nem szedünk gyógyszert már irtó régen, de mivel néha felháborodásomban olyan nagyon sírok, hogy nem veszek levegőt, arra gyanakodott a neurológus nénink, hogy esetleg epilepsziás eredetű, de valószínűleg nem az. S maradhat minden így. Vacak ám ez a sokórás EEG vizsgálat, mert rászereltek egy rakás elektródát a fejemre, ami már önmagűban horror, de hogy ezek után egy ágyban kellett töltenem majdnem 3 napot... hát az tényleg gáz. Már minden mesét megnéztünk Apával, labdáztunk, s csak nem akart eltelni az idő. Szerencsére nem tartottak benn péntekig, ahogy ígérték, hanem már szerdán elengedtek minket.

Meg még az is van, hogy bölcsi-szünet van, ettől a héttől nincs bölcsi, ami azért jó, mert itthon vagyunk egész nap, s kevésbé rohangálunk, mint a mérgezett egerek... :)

Persze ettől még járunk dévényezni, meg logopédiára, ami nagyon bejön, meg lovagolni is, bár most pár hete nem voltunk, mert táboroztattak. Szóval a szokásos, csak nyári-könnytett verzióban.

Na most akkor beszámolok Samuról is: betöltötte a 10. hónapot is. Már ügyesen kapaszkodva közlekedik, mindenre felmászik, s ha megteheti, akkor nem négykézlábazik már. Persze az még mindig a legbiztonságosabb neki, szóval visszatér hozzá.

MOndja, hogy pa-pa, meg pá-pá, meg ajajajaj, meg ba-ba, meg most fejlesztett egy köhögés szerű hörgést, jót nevet magán, ja: integet is, ha mondjuk vagy mutatjuk neki.

Samu egyre nagyobb egyéniség, ami azt jelenti szépen, hogy nagy franc :D, huncut, lehet vele együtt játszani, bár nem mindig hagyja, hogy lebirkózzam.

Most nem rakok fotókat, mert már nagyon késő van, de leszedjük a masinából, s teszünk egészen újakat!

üdv, PiukDani

 

Kedves nénik és bácsik,

 

irtó régen írtam, s ezért elnézést kérek.

A helyzet az, hogy itt minden rendben, csak olyan tempóval zajlik nálunk minden, hogy egyszerűen nem jutunk a blogíráshoz.

Szóval a helyzet velem: ügyesedek-okosodok, járunk a Korai Fejlesztőbe, itt Dunakeszin. Klassz, szeretem, jókat szoktunk mókázni. Aztán járunk logogépiára, mert Anyáék már nem győzték dekódolni a síránkozásomat, s rá akarnak venni, hogy beszéljek már. Bejön a téma, irtó helyes logopédus nénit talált nekem Erika (aki Anya unokatestvére).

Van a szokásos Pető-Dévény kombó, amiért nagyon haragudna mindkét névadó, mert nagy ellenlábasok, de nekünk így jó, s nem törődünk senkivel.

A lényeg viszont az, hogy a konduktorunk ajánlott egy helyet Vácrátóton (ez tőlünk kb 20 km-re van), ahol a mozgássérültek ingyen gyógylovagolhatnak! Hihetetlen, mi? Heti egyszer járunk, s nagyon-nagyon tetszik. Egyáltalán nem sírtam, s ügyesen tartom magam, meg a buksimat is! Anyáék mindig el vannak ájulva. Nagyapus is gyakran elkísér minket, s akkor megpróbálja tartani velünk a lépést... hihi, mi persze lovon sokkal gyorsabbak vagyunk! :) Ha kíváncsiak vagytok ránk, akkor a Magyar Vágtán kinn lesznek a Velo-Tanyások meg mi is!

S most Samuról:

képzeljétek úgy volt, ugye, hogy négykézláb áll, aztán nagyon hamar elkezdett mászni, de ez még nem elég. Pont 7 hónapos volt, amikor elkezdett felállni, persze kapaszkodva, de egyre ügyesebb, s már szépen a popsijára huppan, ha elfárad. A másik nagy dolog pedig, hogy már tud kapaszkodás és támaszkodás nélkül ülni.

Aztán az utóbbi időben kijött 3 foga, nagy nyűgösség van, meg minden, de nagyon helyes ahogy a pár fogával vigyorog.

Most pedig a fotók:

A lovon

A Velo-Tanyán, segítőim: Emő és Balázs (a sárga sapkás a sarokban az öcsikém)

Apával és Samuval az állatkertben

Samu fürdik. Nagy kópé, mert nem bír ám a popsiján megülni a kádban. Még, ha a nagykádban fürdünk, akkor is sajtkukacoskodik... :)

Samu gyakorol, a háttérben látszom én is.

nem mindig sikerül leülni. Ilyenkor a spárga marad, vagy a zuttyanás.

Ezzel búcsúzunk is, üdv, Piuk Dani

 

Kedves nénik és bácsik,

az a tényállás, hogy nagyon sok minden történt velünk mostanában, szóval már nem jutott idő a szokásos beszámoló elkészítésére.

Jól vagyunk, bár voltunk betegek februárban, Samu is, én is lázasak voltunk, meg takonykórosak. Jobbára a bölcsi miatt van ez, mert ott könnyebb összeszedni a kórságokat.

Ezen kívül összetörték az autónkat, s egy egész héten keresztül a nagybátyám Corsájával furikáztunk (ezúton is köszönjük a kisegítést!), amíg az autónk a szerelőnél volt. Aztán meg elcsórták Anya lepukkant régi telefonját, s oda lettek a számai, ami miatt most mindenkinek nagyon örül, aki felhívja!

Na de a lényeg. Elkezdtem bölcsödébe járni. Eléggé bejön, bár csak délelőttönként hagy ott Anya, ebéd után mindig jön értem. Az a megállapodás, hogy majd szeptembertől fogok ott is aludni, addig meg jó így. Ez a bölcsi Újpalotán van, ezért minden reggel elkocsikázunk oda, közben elvisszük Apát dolgozni, Samu meg Anya hazamennek, vagy elintézik a dolgokat, mint bevásárlás, meg ilyesmik.

A fejlesztések ettől függetlenül mennek, dévényezünk, meg petőzünk, meg járunka korai fejlesztőbe. Sajnos mostanában nem voltunk uszodában, mert elég nyavajásak voltunk.

Samu ügyesedik, mostanában gyakorolja a négykézláb állást, s úgy hintázik, meg tolja magát hátrafele. Elég vicces, mert ha valamit nagyon el akar érni, akkor addig tornázik, míg egyre távolabb kerül a cucctól.

Szoktunk együtt játszani is, de azért még nem egyszerű vele.

Íme a fotók, amit már régóta ígérgetünk.

üdv, PiukDani

Samu sapkában

Mi, fiúk tv-t nézünk

játék közben

Apával mókázunk

Samuci fürdés közben

Kedves nénik és bácsik,

 

ma vagyok 3 éves! Hihetetlen, nemde?

Ma nem fogok túl sokat írni, de megígérem, hogy nemsoká pótolom.

Mostanában betegek vagyunk, elkapott minket valami kórság, s az egész banda lerokkant. Jó eséllyel az óvodában kaptam el valamit, amit jól hazahoztam.

A szülinapozás egyik felén már túl vagyunk, mert itt voltak a Mamámék Tatabányáról. A másik nagycsaládi dzsembörit elhalasztottuk a betegség miatt, de persze ettől függetlenül a Nagyanyuséknál megünnepeltük a vízöntő fiúkat, amiről rakok is ide fotót:

Itt épp a Nagyapussal fújjuk a gyertyákat.

Ezt azért raktam, lássátok az öcsimet is, aki már 4,5 hónapos, s nagyon helyes gyerek lett.

Bohóckodtunk Apával.

Hát ilyen egy nagy óvodás!

üdv, PiukDani

Kedves nénik és bácsik,

először is elnézést, hogy mostanában kicsit rendszertelenül jelentkezünk, de annyi minden történik velünk manapság.

Először is, tegnapelőtt óta óvodás vagyok. Nem állítom, hogy könnyen megy, de mindenképp érdekes. Elég messze van, szóval minden nap kocsikázunk, hogy odaérjünk. Ráadásul elég korán is kell indulnunk, mert fél 9-ig kellene megérkeznünk, persze mi örülünk, ha 9-re ott vagyunk. Samut ezen a héten leadtuk a Nagyapusnak, amíg én oviban voltam.

Az óvodába 6-an vagyunk a csoportunkban, mindenféle gyerek. Nagyon kedves óvonénik is vannak, Rita néni és Hédi néni. Bevallom a nap elején még sírok kicsit, mert félek, hogy Anya egyedül hagy, de aztán belejövök a mókázásba, s menten jobb. Anya azért be-bekukkant, hogy magát is megnyugtassa, minden rendben van velem.

A jövőhéttől már visszük Samut is, mert Nagyapus nem tud rá vigyázni. Nehéz lesz neki.

Ezen felül a konduktív és a dévényes fejlesztés megy, valószívnű, hogy ezt majd akkor is megtartjuk, amikor már rendesen járok, nemcsak fél napokat. Az úszodán vacillálunk, mert hozzánk nagyon közel nyílt egy nagy uszodakomplexum, s lehet, hogy inkább oda fogunk járni Anyával, hiszen a feladatokat magunktól is meg tudjuk csinálni. Mondjuk ez mg csak elv, mert még nem próbáltuk egyszer sem.

Samuról is írok pár sort. Ma 4 hónapos, s nagyon helyes gyerek. Sokat gőgicsél, a hasáról át tud fordulni a hátára, s már a hátáról is nagyon próbálkozik. Sajnos nem alszik már olyan jól, mint idáig, s ettől Anya napközben elég fáradt.

A fotókat össze kell kicsinyíteni, ezért majd később kerülnek fel.

Biztos van még egy rakés dolog, ami fontos, de most nem jut az eszembe, szóval üdv, folyt köv!

PiukDani

 

Kedves nénik és bácsik,

 

újra jelentkezem, fotókkal. Íme:

Samu a pelenkázón.

Már ügyesen biciglizik a lábával.

Ilyen okos arcot is tud vágni... :D

Na ez a kép már többet elárul rólam is. Nagy vagyok, s nagyon szeretem az öcsimet, gyakran meg is kell puszilni, amikor például sír. Néha jobb, néha rosszabb, de egy próbát mindig megér! :)

Ezek mi ketten vagyunk Samuval, amint az látszik is.

Na s akkor a részletek:

a fejlesztések mennek a maguk útján, ezt most nem részletezem. Hálistennek téli szünet van, s most csak dévény-gyógytorna van, meg karácsony után egyszer petőzünk egyet. Különben meg megyünk a Nagyanyusékhoz, meg a Mamáékhoz, meg jönnek Anya barátai, meg Anya unokatestvérének eljegyzése is lesz, szóval eléggé be vagyunk táblázva arra a néhány napra, ami még hátravan az évből.

Már lassan egy hónapja nem szedek semmi gyógyszert, ami egyrészt jó, mert nem kell semmi kemikáliát nyomatni, másrészről meg eléggé megnehezíti a dolgomat, mert így nehezebb elaludni, mert minden annyira érdekes, s zajos, s figyelemfelkeltő. Mostanában mindent kommentálnom kell, persze még nem értik a felnőttek, hogy mit akarok, de - gondolom -, ha kitartóan próbálkozom, csak lesz valami... :D

Fent már írtam pár dolgot Samuról is, például, hogy bicajozik a lábával, meg gagyog, huncutúl tud mosolyogni, s nagyon rendes baba, mert 8-10 órát is alszik éjszakánként. (cserébe persze nem hagyjuk napközben túl sokat aludni, mert visszük magunkkal minden fejlesztésre)

 

Ha addig nem találkoznék Veled, kedves olvasó, akkor Boldog Karácsonyt, meg BUÉK is!

PiukDani

Kedves nénik és bácsik,

 

először is biztosítok mindenkit, hogy jól vagyunk, szerencsére a hideggel együtt járó kórságokat nem kaptuk el. Persze, mi is szipogunk néha, de semmi komoly szerencsére.

 

Samuról: november 20-án voltunk vele a 2 hónapos oltás végett a doktornéninél, akkor 5,3 kg volt. Ennek mindenki örült. MOndjuk nem nagy dolog, mert ő még csak eszik és alszik. Így könnyű hízókúrázni! :D

Elkezdett vigyorogni s vicces hangokat hallatni, amitől el vannak olvadva a felnőttek. Na jó, tényleg helyesen csinálja.

Magamról: mostanában beállni látszik a heti rutinunk. Hétfőn Dévény-féle gyógytorna, kedden zenebölcsi (bár mióta ilyen hideg, nyálkás idő van nem voltunk), szerda szünnap, csütörtök okosítás a Korai Fejlesztő dunakeszi tagozatában, péntek vagy okosítás, vagy megyek Gabi néniékhez kölcsön-gyereknek, szombaton uszoda Apával, vasárnap szintén szünnap.

Tényleg az uszodáról még nem írtam. Vácra járunk, kívülről családi háznak néz ki, de belül egy egész nagy medence van (kb 6-8 gyerek+szülő elfér), s ami igazán izgalmas, hogy a medence felett üvegplafon van, s onnan lehet kukucskálni. Onnan szokott Anya integetni nekem, ugyanis Anya és Samu elkísér minket Apával, s segítenek a levetkőzésben, felöltözésben. Régen is szerettem az uszodát, de most egészen vicces, mert kaptam egy speciális úszódresszt, amit úgy lehet elképzelni, mint egy lányos fürdőruhát, csak sortja van, s a mellkasán és hátán bele van varrva egy csomó hungarocell-polifoam, ami segít fennmaradni a vízen. Így Apa többször engedhet el, s nagyobb biztonságban tudhat. Nekem meg csak a fejtartásra kell koncentrálnom, s így sokkal ügyesebb vagyok.

 

Most nem csatolok fotókat, mert nem készültek újak, de megpróbálok közbenjárni, s rakunk el újakat.

 

Boldog Mikulást! (hozzánk is fog ám jönni, már nagyon várjuk Samuval)

üdv, PiukDani

Kedves nénik és bácsik,

 

még mindig nekem kell beszámolnom a kis öcsém napjairól is, mert még nem tud bejegyzést szerkeszteni ide. :)

Szóval jól vagyunk, belaktuk a házikónkat, s még ugyan van egy pár dolog, ami hibádzik, de már egészen otthonos lett.

A saját dolgaimmal kezdek: járunk Apával újra uszodába! ez a legjobb. Sajnos Vácra kell járni, ami még odafele nem is rossz, de visszafele már elég nyűgös szoktam lenni. Elég érdekes hely, nem olyan, mint a többi uszoda volt, ahol eddig jártunk. Ez ugyanis egy kívülről családi háznak tűnő épület, aminek a földszintje a medence, az emeleten vannak az öltözők és egy nagy üvegpadló, amin le lehet látni a vízre.

Továbbra is járunk dévényezni, meg konduktorhoz, meg korai fejelsztőbe is (az nagyon klassz!). Voltunk egy doktorbácsinál, akinél a lovasterápiázás előtt kell vizitálni. Sajnos azt mondta, hogy bár nagyon remek lenne nekem, s különösen az egyensúlyközpontomnak a lovaglás, még nincs olyan kicsi ló, ami nekem méretes lenne, ezért majd nyáron próbáljuk újra, mert addigra remélhetőleg növök annyit.

Samut visszük mindenhova, amitől ő néha nyűgösködik, s sír is, de aztán hamar elalszik. Idáig csak egyszer voltunk vele mérickedni, akkor 4,5 kg volt, de igaz, hogy ennek már 4 hete. Mostanra már biztos több, mint 5kg.

Ügyesen biciglizik a lábával, meg már tud mosolyogni is, s vicces hangokat hallat, ha jó kedve van.

Most pedig jöhetnek a fotók:

S egy utolsó rólam:

 

üdv, PiukDani

egy napos korában

a kórházban

Ez egy kicsit bemozdult, de azért mindenki rajta van, kivéve Apát!

 

 

 

Kedves nénik és bácsik,

 

lehet, hogy lassan kell csinálni egy júzernevet Samunak is, hogy ne én továbbítsam az infókat róla, hanem maga intézze ezt. Bár amíg ilyen kis béka, addig szívesen megteszem helyette. :D

szóval beköltöztünk a házikónkba, s már egészen meg is szoktunk itt.

a fűtés szerencsére rendben van, s miután olyan szép idő van mostanában, napközben nem is kell használnunk. Viszont egyedül alszom a szép nagy szobánkban, mert Samu még az anyuékkal alszik, hogy éjszaka ne keltsenek fel, ha épp randalírozni lenne kedvük.

Samu rendes kisbaba, így szinte mindent a régi kerékvágásban tudunk csinálni, leszámítva persze az szopizást, mert abból engem kihagynak, s olyankor gyakran kiabálok, meg háborgok. Különben pedig Samu sokat alszik még, s nem zavarja a köreimet. :D

Tegnap elmentünk mérickedni, én 12,5 kg vagyok, ami anya szerint nonszensz, mert alig bír megemelni már, Samu pedig 4,5 kg, aminek mindenki nagyon örült, mert ez azt is jelenti, hogy 3 hét alatt majdnem 80 dkg-ot hízott (ami nem csoda, mert egy kis zabagép, s ha rajta múlna állandóan az anyun lógna). Ő 56 cm, én kb 96 vagyok, szóval még sokkal magasabb vagyok nála.

A fejelsztésekről: változatlanul Pető, Dévény (bár itt visszamentünk Pestre a rég bevált dévényesünkhöz, akit nagyon szeretünk), a korai fejlesztőben már kétszer voltunk, idáig jónak tűnik, de majd beszámolok róla folyamatosan.

Fotókat most sem  csatolok, mert az történt, hogy elromlott a fényképezőgépünk, pont a Samu születésnapja előtt, s azóta sem javították meg. Így persze szegény Samuról feleannyi fotó sem készül, mint rólam.

Azért majd szólok a szülőknek, hogy ez így nem járja, s kapják össze magukat!

üdv, PiukDani

 

Kedves nénik és bácsik,

 

ugyan megígértem, hogy azonnal jelentkezem, de sajnos nem volt rá egy csöpp időnk sem.

Szóval megszületett a kisöcsém, neve Samu. Erről eszembe is jutott egy vers, amit idemásolok Nektek. Íme:

Van1kis
Kukorelly Endre Samunadrág c. kötetéből

Van 1 kisöcsim, neve Samu,
Oda-vissza van érte anyu,
apa is, én is,
minden nagy néni,
családunk szeretet-alapú.

Kész. Ez egy versezet [limerick. A szerző], így kell szavalni:

vanegyki söcsimne veSamu
odavisz szavanér teanyu
apai séni
smindennagy néni
családun xerete talapu.

Pont, kész, vége. Meghajlás, pukedli, taps.

 (ezt az Apu egyik kollégájától kaptuk meglepetésként ám!)

Szeptember 15-én született, s szép nagy baba lett. Minden rendben vele.

Azóta kicsit zizi az életünk, mert amikor Anyáék hazajöttek a kórházból, felgyorsultak az események. Úgy volt, hogy a rákövetkező héten költözünk, össze is pakoltunk, meg minden, de a fűtésrendszerünk rosszalkodott, s nem tudtunk. Azt megjavították, s most már semmi nem tarthat vissza minket, s holnap végre beköltözünk. Lesz szép szobám. Jipppiiiiii! :D

Viszont miután össze vagyunk dobozolva, nem nagyon tudunk otthon mit tenni. Szóval ezen a héten a Nagyanyussal voltunk.

A fejlesztések is elindulnak lassan. Ami már megy az a Pető, azaz eljárunk egy konduktorhoz hetente egyszer, jövőhéten elkezdjünk a Dévény-tornát is az új gyógytornász nénivel. S jövőhéte elkezdődik a korai fejlesztés is. Ezek mind Dunakeszin vannak, hál'istennek nem kell órákat utaznunk érte.

 

Fotókat csatolok a következővel!

üdv, PiukDani

Kedves nénik és bácsik,

elnézést, hogy idáig nem jelentkeztem, de mostanában elég kaotikusak a napjaink.

Ami azért van, mert a dunakeszi házikónk már nemsoká elkészül, s időnk nagy részét kinn töltjük, másrészt pedig elkezdődnek a fejlesztések, s mindenhol le kell vizitálnunk, harmadrészt pedig nemsoká megérkezik a kistestvérem, s elég gyakran kell már Anyának a doktorokhoz járkálni miatta.

 

Ami a lényeg, h mostanra teljesen leadtuk az egyik gyógyszeremet, s sokkal jobban vagyok nélküle. Viszont ennek örömére el kellett mennünk EEG-re, hogy megnézzék a buksimat belülről is olyan szép-e, illetve el kellett mennünk vérvételre, hogy a megmaradt gyógyszer szintjéről is megállapítsák, hogy megfelelő-e. A vérvétel nem volt túl vidám, mert háromszor is meg kellett bökni a kezemet, míg elegendő vért sikerült kicsikarni belőlem. De jelentem, nagyon ügyes voltam, s nem is sírtam egyáltalán!!!

 

Voltunk a Petőben, kedvesek voltak, de megbeszéltük, hogy megpróbálunk Dunakeszin találni konduktort, mert Budapesten nagyon nagy a dugó ahhoz, hogy egy kisöcsivel egyetemben is érdemes legyen másfél óráért átbumlizni.

Az uszoda is beindulna mostanában, de oda meg átmenetileg nem tudunk menni, amíg Anyának nagy a pocakja, utána meg azért mert a Samu nagyon kicsi hozzá.

 

Szóval marad a gyógytorna, ami volt nyáron is, meg találtunk konduktort Dunakeszin, s oda is fogunk járni, s remélem a szüleim kitalálnak valami megoldást az uszodára is.

Képzeljétek, ma mondta a konduktor néni, hogy érdemes volna lovagolni is járni, mert a közeli Fót nevű vársokában van ilyen lehetőség, s az nagyon klassz dolog. Bevallom még nem láttam lovat közelről, s kicsit ijesztő is a gondolat, de biztos szeretni fogom! :)

 

Ebben a hónapban még bizttos jelentkezünk, mert megírjuk, hogy Samu megszületett, meg hogy elköltöztünk (persze csak ha már túl elszünk rajta)

 

üdv, PiukDani

 

majd elfeledtem: a fotók közé teszek pár képet a gyerekszobánk faláról, amit Anya rajzolt elő, s Mumus és Noi segítettek kifesteni, amit ezúton is köszönünk nekik!

hát csak így lehetett kibírni az augusztusi kánikulát!

a szobánk egyik sarka.

Anya és Dani munkaközben...

 

 

Kedves nénik és bácsik,

már napok óta meg szeretném írni Nektek a szokásos havi beszámolót, de halogatódott...

Először is, hogy megfejtsem a tárgyban látható matematikai feladványt: 1-én voltam két és fél éves, azaz 30 hónapos! :)

Jól vagyok, s sokat nőttem, ügyesedtem. A fejlesztések közül mostanában csak a Dévény torna megy, amit néha jobban, néha rosszabbul viselek. Időjárás- és frontfüggő is.

 Sokat vagyunk Anyával kettesben, mert Apa ha egy kis ideje van, megy a házikónkba, s szerel, most utoljára a villanyt szerelték a Nagyapussal, s a Nagyanyussal, meg persze internetet is a szobámba, hogy ha nagyobb leszek, s lesz saját számítógépem, akkor tudjak tanulni, meg játszani. Aztán most a kőműves bácsikon a sor, mindent szépen kijavítanak, s utána tapétázunk, s Anya megígérte, hogy rajzol a falunkra repülőket, meg hajót, meg fákat és növényeket is! Meg persze ki is festi, hogy szép színes legyen a gyerekszoba.Ha kész lesz rakunk fel képeket róla!

Erről még azt hiszem nem is nyilatkoztam, de most közös szobánk lesz Samuval, amíg mindketten kicsik vagyunk, de aztán ha akarjuk akkor kettéválasztják Apáék a szobánkat, hogy mindkettőnknek legyen sajátja.

Nemsoká kapok új ágyikót is, mert egyrészt a rácsoságyat már bőven kinőttem, valamelyik részem mindig kilóg belőle, meg aztán kisbabáknak való egy rácsoságy, szóval ha Sami megszületik, akkor átengedem neki. Megengedtem, hogy a ruháimat is hordja, s végülis a játékaimmal is játszhat. :)


Apával a játszótéren. Ez az egyik kedvenc játékom, egy félgömb, ami forog, s néha a lábam van feljebb, néha a fejem... elég szédítő, mindenesetre. :D


Ehhez nem nagyon kell kommentár, s bizony ilyen fotót már láttatok rólam, de azért így könnyebb szemrevételezni a magasságom alakulását...


Ez is ritkaság, hogy olyan fotó kerül fel, ahol Anya is rajta van. Nem hiába ő nálunk a fotó-felelős... Itt már látszik, hogy milyen nagy a pocakja, s azért olyan nagy, mert még benne lakik a kistesóm, Sami.

Szevasztok, jó nyaralást, ha még előttetek áll.

MI idén Dunakeszire megyünk nyaralni, meg remélhetőleg párszor strandra vagy legalább valahova pancsolni, mert ám én azt nagyon szeretem!


PiukDani
 

 

Ilyen nagy vagyok már.

 

Mummy's strongest boy :D

 

Apával játék közben.

 

Állatkertben voltunk. Ez itt az akváriumoknál volt, ahol hatalmas, színes halacskákat láttunk.

 

Amikor nagy a meleg, kirakjuk a kiskádamat a teraszra, s megy a pacsálás. Imádom!

 

Mostanra ennyit a fotókról, a legközelebbi viszont látásra!

Kedves nénik és bácsik,

 

elnézést, de a múlt hónapban jól lemaradtak a fotók. Nem ígérhetek semmit, de most majd megpróbáljuk pótolni őket.

A helyzetjelentés: jól vagyunk, melegünk van, amiben semmi meglepő nincsen. Nem voltunk mérickedni, de a fotókon úgyis látjátok, hogy mekkorát nőttem.

A házikónk alakul, épp ezen a héten dolgoznak a kőművesek, s ma voltunk is ellenőrizni, hogy minden rendben halad-e. Jelentem, igen. Leszámítva, hogy a nagy jövés-menésben Apa nyakában ültem, s sikerült rondán lefejelnem a felső ajtókeretet. Kicsit sírtam, de aztán miután mindenkitől behajtottam a kijáró puszilást, abba is hagytam.

Tegnap voltunk neurológusnéninél, s nagyon meg lettünk dícsérve, Anya büszke is volt rám nagyon. Megmutattam az összes tudományomat, s learattam a babérokat. Még a vacak ízű gyógyszeremet is csökkentette, szóval most ő is a barátommá lépett elő.

Aztán délután itt volt Anya keresztfia, meg az ő anyukája, s remekül eljátszottunk, egész későig! Szuppppper volt.

Jövőhéten meg a nagyanyuséknál fogunk lakni Anyával, mert Apa Hollandiában lesz, ami nagyon messze van, s egy egész hétig nem fogom látni őt. Ez elég szomorú, mert még nem látom, hogy hogy fogjuk a vacsorát megoldani nélküle.

A múltkor már írtam, hogy jön a nyári szünet, hát mostmár itt is van, nincs Pető, nincs uszoda, nincs HRG torna, s gyakorlatilag csak láblógatás lenne, ha a szüleim nem ragaszkodnának a Dévény-tornához. Mostanában tiltakozom is eléggé, már ha meglátom a Valit üvöltök, hátha rájön, hogy nem szeretem az attrocitásokat, amik együtt járnak vele. Egyebként helyes csajszi, meg minden, de nem fogom, hogy mire jó neki, hogy tekerget engem... :D

Ho-ho, egy dolgot majdnem el is feledtem, hogy miután csomó szabad időnk van, hetente kétszer zenebölcsibe megyünk, amit nagyon szeretek. Laci bácsinak hívják a gitáros embert, s olyan vidám dalokat tud, Anya is szokott énekelni nekem, de Laci bácsi azért sokkal jobb. Van neki mindenféle hangszere, amit ki is lehet próbálni. Nekem a katicás rumbatök a kedvencem.

Ezek mennek, remélem nálatok is minden rendben, a fotókat mindjárt csatolom!

üdv, Dani

Kedves nénik és bácsik,

kicsit megkésve, de azért írok.
Jól vagyunk, minden rendben. Lassan itt az év vége, mármint a tanév vége.
Tegnap voltunk utolsó Pető-foglalkozáson, jövőhéten lesz az utolsó uszoda.
A Dévény sajnos nem tanéves cucc, szóval az marad. Persze a szüleim nagyon szeretnének még a nyár folyamán pancsolni vinni engem, de ez érthető is a nagy melegre való tekintettel.

A súlyom egyre több, de nem mérickedünk, csak Anya nyögéseiből lehet levenni a dolgot. :) a magasságomat pedig szintén nem mérjük, de aki ritkábban lát mindig összecsapja a kezét, hogy már megint mekkorát nőttem.

Képzeljétek el a házikónknak van szép kertje, ahol van egy hatalmas meggyfa, s pár kisebb cseresznyefa, hát ezek mind elkezdtek beérni, s most nem győzünk kijárkálni, s leszedni a termést. Anya és Apa állandó befőzésben vannak, ami remek, mert lesz télire is a fimon gyümölcsből. Plusz állandóan gyümölcslevest eszünk, amit én nagyon szeretek.

Anya még eljár dolgozni, ilyenkor jön Judit, s játszunk. Vele kicsit szórakoztatóbb, mert Anya már nem bírja annyira a jövés-menést. Bezzeg a Judit, vele még a homokozót is körbe-körbe lehet szaladni! :D
Na meg aztán a nagy melegben átjárunk a Nagyanyusékhoz, mert náluk hűvösebb van, meg van TV is, ami nekem nagyon tetszik. Nem is értem a szüleim miért nem szereznek már be egyet, s akkor mesét nézhetnék egész nap! - na jó ezt biztos nem engednék meg...

Képzeljétek, lehet hogy benne leszünk az ELLE nevű újságban. Írnak egy hosszabb cikket a Gyerekklinikán működő PIC osztályról (koraszülött intenzív osztály), ahol én is voltam 10 napig. Mondtuk, hogy én nem voltam koraszülött, de azért regaszkodtak hozzá, hogy írjuk meg milyen volt az a pár hosszú nap. Megírtuk, nemsoká lesz a fotózkodás is, meg ilyesmik. Ha megjelenünk benne, mindenképp szólunk!

a fotókat majd máskor, most üdv,
PiukDani

Kedves nénik és bácsik,

ugyan az elsejei bejelentkezésről már lemaradtam, azért még szeretném megosztani Veletek, hogy mik történnek velünk manapság.

Most statusztikákkal nem kényeztetlek Titeket, mert nem voltunk sehol, ahol mérickedést lehetett volna ejteni. Annyit bizton állíthatok, hogy már Apa lába alatt sem tudnék elszaladni, pedig ő nagyon hosszú lábú. A súlyom pedig nő, mert Anya egyre többet enged a saját lábamon közlekedni, vállalva, hogy ez kicsit lelassítja az ügymenetet.

Mostanában kicsit renitensek vagyunk, mert a Petőt néha elsumákoljuk. Ez egyrészt miattam van, mert olyan álmos vagyok már mire el kellene indulnunk, hogy Anyának nincs szíve nem az ágyikómba tenni, másrészt a Petőben Anyát nagyon kipurcantják a gyakorlatok, mert sokat kell négykézláb meg mindenféle fura pózokban lennie.
A Dévény persze megy ezerrel, amíg még Budapesten lakunk sima ügy, aztán majd meglátjuk, hogy a Dunakeszin lakó kedves dévényes néni elvállal-e engem.
Ja, meg persze az uszoda... annyi változott, hogy mostanában megpróbál Apa hamarabb eljönni csütörtökönként, s akkor vele tudok úszni. Ha nem, akkor marad Anya, aki már nem olyan vicces, mint Apa... :D

Ma itt voltak a Piuk Mamáék, klassz volt. Ritkán látjuk őket, mert messze laknak tőlünk. Hoztak nekem csikóhalat, ami tud a kádban úszni!
Megmutattuk nekik az új házikónkat, tudjátok, amiben lesz saját szobám. Sok mindent fel kell még újítani, meg átalakítani, de pár hónap, s már a szép új házunkban fogunk lakni!

Nem emlékszem, hogy az utolsó bejegyzésemben említettem-e, de már egész ügyesen tudok törökülésben ülni, meg támaszkodva is. Illetve a sétálgatás is egyre könnyebb, s már a cipő sem akadályoz meg, mint eddig. Gyakran próbálgatom is, például a babakocsitól a hintáig, meg a hintától a rugósautóig, meg onnan vissza... nehéz munka, de nagyon bejön!

Ja a kistesóm most 20 hetes az Anyu pocakjában, s jól van, ficánkol meg minden, amit ilyenkor egy kismanó tudhat.

üdv, PiukDani

a szokásos ígéretet teszem: pár napon belül csatolok ide fotókat, mert most nincs már kedvem ezzel foglalkozni!

Most nem esünk túlzásba, s csak fotókat kaptok, ahogy az ígértük néhány napja (na jó hete)...

lebirkóztam Apát!

Itt akárki láthatja, hogy huncutul nézek. :D

Apával gyakoroljuk az álldigálást. Még van egy kis segédeszközhasználat, meg ugye kapaszkodok is, de azért már ügyes vagyok, ugye?

Stíröljük a csajokat az uszodában...

kommandós kiképzést is kapunk! Ezen a képen rajtam kívül még Encit is megtaláljátok, akivel már régóta bandázunk, s most ők is elkezdtek uszodába járni, ráadásul ugyanabba a csoportba, mint mi!

itt olvasok a kanapén, szeretem ezt a simogatós mesekönyvemet!

ez ugyanabból a sorozatból van, csak Anya nem tudott választani...

Üdv, PiukDani

Kedves nénik és bácsik,

ma vagyok 26 hónapos, amit már nem is tartunk nyilván igazán, csak hát muszáj volt valami címet is jegyezni.

szóval vasárnap mérickélődtünk, s 12 kilós vagyok, ami egyrészt remek, másrészt Anya sokat nyavajog a hátfájása miatt. Ráadásul ahogy a dolgok mennek egyre kevesebbet szabad majd emelnie és emelgetnie engem, mert kistesóm lesz, s vigyázni kell rá.

Nálunk zajlik az élet, ma megyünk aláírni a hitelszerződést, s nemsoká be is költözhetünk a házikónkba, ahol lesz kert, s Apa ígért saját homokozót és hintát is, esetleg még a csúszda is szóba jöhet, ha jól hallgatóztam! :D

aztán ugye itt van ez a testvér dolog, amit még nem teljesen értek, de tartok tőle, hogy idővel ki fog derülni a turpisság. Anya egyre többet nézegeti a kisbabákat, meg mutogatja nekem is, hogy nem is olyan félelmetes, meg hangos... hááát, vitatkoznék vele.

na meg a legfontosabb, amit mindig el kell mondani, hogy milyen ügyességek vannak:
hetente kétszer járunk a Petőbe, aminek meg is van a látszatja, mert egyre ügyesebben üldögélek. A földön nehezebb, de kisszéken, kapaszkodva egész klasszul megy. S a járkálás, ha tehetném egész nap próbálkoznék, de mivel kell valaki, akibe kapaszkodhatok, meg kell várjam amíg Apa vagy Anya jön támasznak. Sebaj, bele fogok jönni, s akkor istenuccse, meg sem állok többet!

ebben a hónapban nem csináltunk túl sok fotót, mert a fényképezőnk Kubában volt, sajnos nélkülünk, de azért párat iderakok, hogy lássatok!

Kedves nénik és bácsik,

úgy tűnik, ahogy öregszem egyre nehezebben megy a pontos megjelenés itt a kis blogunkon, de remélem azért nem haragszotok.

Igazából ebben a hónapban nem történt nagy újdonság, ügyesedek-okosodok, sajnos még szaladni nem tudok, pedig már nagyon szeretnék.

Kicsit voltam köhögős, felváltva az Anyával, de már mindketten jól vagyunk.
Járunk dévényezni, petőzni, uszodába, elég jól megy, bár a doktornéni azt javasolta, hogy néha iktassunk be pihenőnapokat, amit én nagyon értékelek.

A Pető elég érdekes, sokat ügyesedtem tőle, igazából ők nem tekergetnek, hanem begyakoroltatnak mindent, ami szükséges a napi rutinhoz. Egész ügyesen tudok már üldögélni Apa pocakján, meg álldogálni, ha tudok valamiben kapaszkodni.

Most idecsatolok pár fotót, hogy lássátok még mindig jóképű vagyok! :D


Az új farmeromat kell itt nézni, meg Anya szép virágját.


hinta a Városligetben





Most mennem kell, viszlát,
PiukDani

Kedves nénik és bácsik,

most inkább képeket teszek, s kevesebb duma lesz, mivel nem nagyon van új történés velünk az utolsó bejelentkezés óta.

Ez a hajvágás előtti utolsó fotó rólam. Aztán Anyu levágta nullásgéppel, s nagy hős voltam, mert nem is sírtam egyáltalán.

Ez az itthoni szülinapom, Apával, Nagyapussal és Gergővel, klassz, mert nekik is akkor van a szülinapjuk, amikor az enyém, s így  tarthatjuk együtt, s ezért kell is a 3 torta!

Itt a Mamáéknál vagyunk, szintén szülinapozni. Tatabányán a Mamának és az Apunak ünnepeljük a szülinapját ilyenkor, az enyémen kívül.

Ami mindenkinek nagyon fontos: a fogmosás. Ugyanis, ha valakinek már annyi foga van, mint nekem, annak egyszerúen muszáj karbantartani. Itt Apa segít nekem, de már tudom magamtól is!

Utoljára egy fotót láthattok, ahol a Dédipapám ölében üldögélek. Nagyon bírom, tök jó történeteket mesél mindenfélékről!

most elég lesz ennyi, viszontlátásra!
PiukDani